Váli Kéknyelű 2018
- Írta: Tamás Tibor

Mi jut az emberek eszébe ha a balatoni borokra kerül a szó? A válasz egyértelmű: olaszrizling. Hogy miért lett ez a fajta mára a legtöbbet ültetett szőlő Magyarországon nem is kétséges. Könnyen iható egyszerű borokat ad, nem kell világmegváltásról filozofálni mellett pusztán kiülni a Balaton partra vagy csupán a kertbe és iszogatni. Persze vannak kimagasló tételek is de nagy általánosságban ez a jellemző. 

Ha egy kicsit megpróbálunk ezen túl nézni rengeteg izgalmas fajtát és bort találhatunk, az egyik közűlük a kéknyelű. Nevét a kékes levélnyeléről kapta és mindösszesen 35-40 hektár található belőle a világon, ez is 99.9%-ban Badacsonyban. De hogy miért ilyen kevés? Rendkívül igényes fajta, vulkanikus talajon kívül nem is nagyon érzi jól magát ám van egy ennél kedvezőtlenebb tulajdonsága is: a legtöbb szőlőfajtával ellentétben nem porozza be önmagát így muszáj mellé telepíteni egy másik szőlőt ami erre képes (legtöbbször Budai Zöldet).

A kéknyelűt valaki vagy imádja vagy utálja, olyan emberrel aki a kettő között van én még nem találkoztam (ha mégis létezik és olvassa ezt kérem jelentkezzen), rendkívül neutrális stílus jellemző rá ami sokaknak kihívás lehet, ám olyan kiváló borászok akik megértik és feltudják ezt a tulajdonságát használni páratlanul tudják átadni a terroir jellegzetességét.

Illatban maximálisan visszaadja a badacsonyra jellemző vulkanikus talajt: ásványos, felázott bazaltos jegyek mellett vadvirágok, mintha egy hosszabb eső után a hegyekben sétálgatnánk. A szájban mintha szétolvadna de megmaradnak a minerális jegyek, kicsit vasas kesernyésségel kiegészülve, intenzív savak és közepes lecsengés jellemző rá.

Abszolút van benne potenciál akár érlelésre is de most fogyasztva sem okoz csalódást.

Fehér húsok és balatoni halak (főleg fogas) mellé maximálisan ajánlom.